2012. februárjában az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek egy esküvői ruha elkészítésére. Az esemény nem kisebb helyszínt kapott otthonul, mint Magyarország legnagyobb templomát, a Szent István Bazilikát. A rendezvény tehát elég magasra tette a lécet.
A menyasszony kérésén kívül a Bazilika nagysága és a saját ízlésem is helyet akart kapni, persze a felkészüléshez az aktuális tredeket sem szabadott szem elöl téveszteni. Így londoni tartózkodásom révén két barátnőmmel ellátogattunk az itteni esküvő kiállításra.
Persze én sem bírtam ki, hogy ne próbáljak fel egy habcsókot :)
Az ötletek tárháza végtelen. Így egyre inkább szűkíteni kellett a kört. Mennyasszonyom egy kifinomult biedermeier stílusú 20 éves hölgy volt.
Karcsú derekára raffolt taft fűzőt és szív alakú mellrészt helyeztünk. A csipke természetesen elengedhetetlen volt. A divat a pántnélküli bidert súlykolta, míg a templom a vállak fedését követelte meg. A patentos lecsatolható vállpánt, mindenkinek lehetővé tette akaratának érvényesülését.
A szoknya elöl csipkefüggénnyel borított alsószoknyára és a ráboruló, 2 méter hosszú uszályos felső részre tagolódott. Az uszály feltűzhetősége révén a ruha szoknya része az esti táncnak is kedvezett :)
A Piros Kabátos Lány
Follow @AndreaSzanyi
