Szeretem, csak túl konzervatív…
Magyarország nyugati országnak vallja magát
mégis konzervatívabb egy - egy Közép - Kelet - Európai országnál is. A Coyoco
nevű híres lengyel bizsu üzlet, nálunk alig keresett árukat dob a piacra, míg
más országokban kapva kapnak csecsebecséikért...
Mikor kiköltöztem Londonba, fel voltam
készülve a város sokszínűségére. Tudtam ,hogy nagyon sok náció és ezzel
termérdek kultúra keveredik egy helyen, ami a közös együttélés érdekében sok
elfogadást igényel. Mikor idekerültem éreztem, hogy szabad vagyok. Nem tudom
miért… Ekkor még nem is jártam a belvárosban csak a nyugis kertvárosi részen
töltöttem napjaim. Viszont amikor a centrál felszabadult nyüsgését
megtapasztaltam tudtam, hogy itt van az én helyem. Bár magyar létemre nehéz
volt a gátlásaimat leküzdenem. A metrón sminkelő nők pár napja még
megbotránkoztattak, ma már az sem tűnik fel, ha valaki a 12cm-es magas sarkúját
balerina cipőre cseréli az orrom előtt. Rózsaszín zoknis fiatal ember pedig
csak filmekben láttam, eddig...
Az élénk színű ruhák itt nem csak az exklúzív
divattervezők egyedi darabjaiban nyilvánulnak meg, hanem bármely ár kategóriájú
bolt nyújtja a jelenlegi trendi színeket, melyek most a kanári sárga,
királykék, méreg zöld, ajak piros, pink, ciklámen, narancssárga, mályva, fehér…
A lady gaga cipőm, élénk piros kabáttal és
színben a cipőhöz illő táskával otthon népmegbotránkoztatást váltana ki. Itt
elfogadott. Mert mi emberek egytől – egyig egyediek vagyunk, mindegy az
adottság, a vallás, a lelkiállapot. Van hely a világban ahol mindenki értékes
és mindenkit elfogadnak…
